Azt mondom, sokkal jobb elhúzni, felvállalva, hogy betelt a pohár, mint csendesen szenvedni. Az olvasóim közül jó páran rácsodálkoztak a merész címválasztásomra, de sokan gratuláltak is, hogy bemertem vállalni: Elhúztam, Anyátok. Megosztó cím, nem vitás. De azért vagyunk ezzel így jó páran, nem? Hogy egyszer csak legszívesebben felállnánk az asztaltól, kimennénk az ajtón, és… Igen, azt mondanánk: “Egy kis szünetre van szükségem, úgyhogy elhúztam!”
Micsoda megkönnyebbülés ilyenkor kilépni az ajtón, és hátrahagyni mindent. Én nem egyszer jártam így. Annyi is elég volt, hogy kivittem a szemetet, vagy megnéztem a postaládát. Sokszor pár perc is kincsnek számít. De most nem én leszek az, aki elhúz. és ennek apropóján íródott ez a cikk.
Sokan vagyunk úgy, azt hiszem bátran beszélhetek jó néhány anya nevében, hogy néha tényleg túl sok, ami körülöttünk zajlik. Hogy nincs otthon egy percnyi csend, hogy nincs egyetlen percnyi nyugalom sem. Legalábbis így érezzük. Pedig nyilván van, csak már nem elég az a néhány perc. Most már sokkal több kellene belőle, lassan fél év után. Sőt, egész nyáron sokkal több kellett volna belőle. Most nem egy fáradt anya sirámai következnek, arra nem mernék vállalkozni, csupán egy olyan anyáé, aki már alig várja, hogy becsengessenek 2020. szeptember 1-jén.
Miért ne mondhatnám ki, hogy ez az egész (járvány) helyzet rettenetesen hosszúra nyúlt otthon a gyerekekkel? Március közepe óta tart. Volt némi pihenő ugyan, a suli utolsó másfél hete, de az egész otthonléthez képeset elenyésző az a néhány nap nyugalom. És most nem arról beszélek, hogy az embernek nincs nyugalma a gyerekei mellett, nem-nem. Erről szó sincs. De még a legügyesebb gyerekek is, akik tudják, mikor kell csendben lenniük, tuti, hogy belekotyogtak olyan üzleti telefonokba vagy videókba, aminek ott nem volt helye.
És ez 2020. szept. 1-jén megváltozik. Nagyon sok cég remélhetőleg meghagyja a Home Office-t, mert rájöttek, hogy a munka ugyanolyan hatékonyan, hanem még hatékonyabban folyik, ha az ember otthonról végzi, és nem veszi el mindenféle más a figyelmét. Anyukák! Nagy kő esik le a szívünkről, ha most végre teljes bedobással odatehetjük magunkat a munkának, igaz? Bevallom, én, az Elhúztam, Anyátok szerzője, aki már a regénye címében is felmerte vállalni, hogy egy nő kerülhet olyan szituációba, hogy azt mondja, Elhúztam…, tényleg eljutottam a nyár végére a tűrőképességem határáig. És bizony kimertem mondani az eltelt közel fél év alatt nem is egyszer, hogy akkor én most elhúztam…
- futni – majd jövök
- vásárolni – majd jövök
- csendet keresni – majd jövök
- stb.
És mi történt ekkor? Miután kiléptem az ajtón? Visszanyertem önmagam. Egy órára, néhány órára, akár pár percre, de megérte. Már hogyne érte volna meg! Mert utáljuk manapság, hogy a nők keresik az énidőt, és nem is én leszek, aki megmondja, jár-e nekik vagy sem. Én csakis a magam nyugalmáért vagyok felelős. Ahogy mindenki természetesen a sajátjáért felel. És amikor eljutok arra a pontra, hogy hallani akarom a gondolataim, bizony megkövetelem a nyugalmat magam körül. Ez persze foglalkozási ártalom is, mert akik szövegekkel foglalkoznak, szükségük van a koncentrációhoz szükséges feltételek meglétére, azaz a nyugalomra. Lehet ezt csendnek nevezni, de mindenkinek más jelenheti a nyugalmat. És most vessen rám követ, aki úgy gondolja, hogy ilyesmit csak önzésből követhet el egy anya, de a nyár folyamán én bizony többször is a magányt választottam a hűvös szobában, míg a család elment és szórakozott. Később csatlakoztam hozzájuk, természetesen, de belátták, hogy anyának kell egy kis nyugalom.
És el kell, hogy mondjam, az örökös anyai aggodalom is kikapcsolt bennem arra a kis időre, míg egyedül voltam: hogy mit gondolnak majd, ha nem vagyok velük; mi lesz, ha kimaradok valami fontosból, stb. Így jut el egy anya az eltelt közel fél év után, amit a kényszer hozott az életébe, hogy családosként magányra vágyik. Még ha csak egy kis időre is. Az a helyzet, hogy Clarissa és Peter történetének megírása jóval megelőzte a járvány megjelenését, de én már akkor is azt vallottam, hogy egy anya teljes joggal kijelentheti, hogy ha a körülmények úgy hozzák, hogy elhúz… hogy levegőt kapjon, hogy rendezze a gondolatait, hogy visszataláljon önmagához. És utána egy sokkal kiegyensúlyozottabb anyát kapjon vissza a család. Igazán megéri.
Lássuk, mit hoz a jövő!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: