Írók egymás között

Saláth Barbara/Hallie Nadal/Borbiró Klárával beszélgettem a regényei, az írói munkássága és a hétköznapjai kapcsán

Saláth Barbara több zsánerben is alkot. Az EZ-Könyvek szerzői csoport tagja. Krimik, sci-fik és hétköznapi fikciók többkötetes szerzője. Az interjúban mesél nekünk arról, milyen út vezetett ahhoz, hogy több zsánerben is szívesen alkot, és megtudjuk azt is, hogyan hasznosítja mind a szakmai tudását, mind a természettudományos érdeklődését az írás során.

Barbarával több írói csoportban is találkoztam már, ezek közül kiemelném a PISZKE Facebook-csoportot, talán itt volt szerencsém legtöbbet olvasni a véleményét, vagy beszélgetni vele. De megemlíteném egy korábbi kapcsolódási pontunkat is, az Írók klubja – Szerzői könyvkiadás és marketing Facebook csoportot, ahonnan nagyon sok információt meríthetnek azok, akik szeretnék például az írói pályájuk marketingjét egyengetni, de megnevezném a Beszélgessünk az írókkal Facebook csoport is. ami egy olyan közösség, ahol írók-olvasók-könyvbloggerek, és egyáltalán, a könyvek és az írás szerelmesei találkozhatnak egymással.

Barbara többkötetes szerző, ezen kívül számos novellamegjelenés is köthető a nevéhez.
Barbara, mindenekelőtt a megjelenéseidről szeretnélek kérdezni. Neked már nem csak büszkeség, de hasznos is, ha publikációs listát vezetsz. Meg is leptél vele, milyen termékeny író vagy. Ezért természetesen az első kérdésem az lenne, hány éve kezdtél el írni, és ehhez viszonyítva mikorra datálod a megjelenéseid? Kérlek, mesélj arról is, melyik a legújabb regényed, és a közeljövőben melyik általad kedvelt zsánerben számíthatunk tőled új megjelenésekre?

12 évesen írtam az első versemet, és két évre rá kezdtem neki az első regényemnek, amit persze sosem fejeztem be. Nyolcadikban az osztályom előadta egy színdarabomat, középiskolában pedig megírtam egy musical szövegkönyvét, ami olyan lett, amilyen, de legalább elkészült. 

Amikor megszülettek a gyerekeim, félretettem az írást, aztán 2014-ben azon kaptam magam, hogy újra írok. Ekkor született a Tércsavar című sci-fim. Egy ismerősöm tanácsára 2015-ben elküldtem a kéziratot a Publio kiadónak, ami bár elhamarkodott lépés volt, mivel a regény nem állt készen a megjelenésre, mégsem bántam meg, mert így megismerkedhettem több nagyszerű Publiós íróval, köztük Egri Zsannával, a később létrejött EZ Könyvek kiadó tulajdonosával. Csatlakoztam a projektjéhez, amelyben hét szerző tollából megszületett az Egy őrült történet. A regény írásának egy éve alatt a szakmáról is rengeteget tanultam.

Időközben több pályázatnyertes vagy díjazott novellám jelent meg. Az egyikük, a Mitől ember? egy bonobó kommunikációs készségéről szól. Úgy éreztem, ez a téma, mármint a főemlős kutatás többet érdemel egy novellánál, így született meg a krimisorozatom, melyet Hallie Nadal néven jegyzek. Az első kötet, a Megmajmoltak ébredése, még a Colorcom kiadónál, a másik két rész, a Több titoknyi távolság és a Hullámzónában, a többi könyvemhez hasonlóan az EZ Kiadónál jelent meg.

2018-ban kötetbe szedtem a novelláimat, és ingyen kínálom az olvasóknak, hogy megismerhessék a látásmódomat, és a regényeim megvásárlásakor ne érezzék úgy, hogy zsákbamacskát vesznek. Ezt a kötetet, a Rongyos királyságot, a mai napig sokan keresik.

Amikor tanultam, azt mondták, írjak arról, amit ismerek. A szüleimnek rossz volt a házassága, de kilépni egyikük sem akart belőle, és ezt mindannyian megszenvedtük.

Tizenhárom éves voltam, amikor elvesztettem a nagyapámat, akit szüleim, nagyszüleim sorra követtek. Megéltem a gyász sokféle formáját. Időbe telt, amíg feldolgoztam a veszteségeket, és a leülepedett tapasztalataimat írtam meg a legutóbb megjelent, Tompa fényű napok című regényemben. A könyv azoknak próbál segíteni, akik hasonló helyzetbe kerültek, illetve azoknak, akik jobban meg szeretnék érteni, mi megy végbe a gyászolók lelkében.

Bár a regény egy rosszul működő család történetét mutatja meg, mégis kiderül belőle, hogy minden ember a maga módján gyászol.

Jelenleg a várhatóan szeptemberben megjelenő kétrészes sci-fi kalandregényem utómunkáival foglalkozom. Ez egy időutazós történet sok kalanddal és egy erős szerelmi szállal.

A minap derült ki, hogy a Kiposztolt boldogság című szocio-krimim nem jutott be a Krimi ma regénypályázat döntőjébe, ami azt jelenti, hogy saját szerkesztővel kell elvégeznem a kézirat javításait. Úgy gondolom, ez a történet még karácsony előtt a boltokba kerülhet.

Barbara a krimik, sci-fik és hétköznapi fikciók területén is megtalálja a témáit. Mesélted, hogy a szakmád, ami az egészségügyhöz köt, nagy segítségedre van a karakterépítésben. Különösen a krimiknél fontos ez, ha a karakter testi és mentális adottságait dolgozod ki, vagy a sérüléseiről írsz. De hasonló fontossággal bír a természettudományos érdeklődéseid is, amit a sci-fi írásaidnál hasznosítasz.
Kérlek, mesélj, arról, hogyan fér meg ez a sokszínűség a palettádon? Van-e esetleg különösebb jelentősége, mikor melyik zsánerhez nyúlsz? És ami a legfontosabb – hisz egy írót az olvasói éltetik –, melyik általad kedvelt zsánerben vagy a legnépszerűbb az olvasóid körében?

Sok minden foglalkoztat, és még negyvenévesen sem tudtam eldönteni, mi is szeretnék lenni igazán, ennek megfelelően sokféle információt raktároztam el magamban. Aztán rájöttem, hogy igen, én író akarok lenni, és talán a hullámvölgyek és -hegyek mellett ez a sokféleség éppen azt a célt szolgálja, hogy ne váljak unalmassá.

Azt, hogy milyen zsánerhez nyúlok, a téma dönti el. Bár a Kiposztolt boldogság esetén éppen fordítva történt, ott elhatároztam, hogy írok egy sok szereplős, sok szálon futó krimit, és a mondanivaló a karakterek megalkotásakor körvonalazódott.

Hogy az olvasók melyik zsánert szeretik jobban? A Tompa fényű napokhoz kevesen mernek nyúlni, a gyászfeldolgozás még mindig érzékeny téma. Talán a krimiim a legnépszerűbbek, de ez abból is adódhat, hogy sci-fit jóval kisebb réteg keresi.

Az írás nagyon sok időt vesz el az ember napi 24 órára korlátozott idejéből.
Tekintve, hogy igen termékeny vagy az írás területén, kérlek, mesélj arról, hogyan tudod egyensúlyban tartani a családodra, a munkádra és természetesen a szabadidődre fordított időt?

A családommal eltöltött idő ugyanúgy feltölt, mint az írás vagy egy kávézás a barátokkal. Szerencsésnek tartom magam, mert jófejek a gyerekeim, a velük való törődés nem a problémák megoldásáról szól. 2014-re elég önállóakká váltak privát tervekkel, programokkal. Akkor már évek óta folyamatos munkarendben dolgoztam, ami azt eredményezi, hogy akkor van szabadidőm, amikor a többség dolgozik vagy iskolában ül. Ezt az időt használom ki írásra és kutatásra. Most visszavettem a tempóból, mert a munkahelyem beiskolázott, labordiagnosztikát tanulok. De igazából ez is a kutatómunkám része. Belefogtam egy új krimisorozatba, a sorozat munkacíme Szigma, és a történetek egy fontos szereplője laboratóriumi dolgozó.

Köszönöm a beszélgetést, Barbara.

Az Írók egymás között regényei itt érhetők el:

Aki kérdez: Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok	Aki válaszol: Borbíró Klára: Tompa fényű napok