Írók egymás között

Megyeri Judittal/Jud Meyrinnel beszélgettem a regényei, az írói munkássága és a hétköznapjai kapcsán

Megyeri Judit a romantikus krimi zsánerben alkot. De vajon mi az, ami az olvasót ehhez a zsánerhez vonzza? És miért szereti Judit ezeket a történeteket? Az izgalmas krimiszál megalkotása vagy a romantika áll közelebb a szívéhez? Judit mesél arról is, hogyan egyezteti össze az írást a mindennapi teendőivel, és egyáltalán, hogyan jutott el addig, hogy belefogjon az írásba.

Judittal szorosabb ismeretségünk a Facebookon is megtalálható PISZKE (Poéták, írók, szerkesztők, kreatívok egyesülete)-hez köthető, ahol ő a csoport egyik adminjaként vesz részt. Ezen kívül számos beszélgetéssel mögöttünk, majdhogynem az első regénye, A múlt bűnei megjelenésétől kezdve követhetem írói útját, amelynek következő állomását második regénye, a Rózsakői rejtélyek követi, és nagy lépésekkel közelít olvasói felé a harmadik regénye is a Lowdeni boszorkányhajsza.
Mesélnél a már megjelent és a készülőben lévő regényeidről? Illetve arról, mi vezetett ahhoz, hogy belevágj az írásba?

Gyerekkorom óta imádok olvasni, és elég hamar elkezdtem saját történeteket kitalálni. Sokáig viszont csak fejben meséltem őket, hogy szórakoztassam magamat, amikor unatkoztam. Közben azért írtam is, csak nem regényeket, hanem cikkeket, néhány novellát és még fanfictiont is. Aztán pár éve jutott eszembe A múlt bűneinek alapötlete, egy titokzatos eltűnés és egy olyan szerelmi háromszög, aminek az egyik tagja nincs is jelen. Ez addig-addig birizgálta a fantáziámat, míg le nem ültem a laptop elé, és el nem kezdtem írni. Előfordult, hogy hónapokat hagytam ki írás nélkül, de azért csak a végére értem. Ez nekem nagy vízválasztó volt. Bár a kézirat első verziója hemzsegett a hibáktól, de ez mind nem számított, mert onnantól kezdve hajtott az, hogy ha egy regényt már befejeztem, akkor bármennyit meg tudok írni. Elkezdett foglalkoztatni az írástechnika, tanulni akartam, hogy jobb legyek, közben pedig átírtam A múlt bűneit – legalább háromszor.

Aztán jött az új regényötlet, amiből megszületett a Rózsakői rejtélyek sorozat első része. Ez egy magyar helyszínen játszódó könnyed kisvárosi krimi némi romantikával. Az első regényemet is szerettem írni, de a Rózsakői rejtélyek igazi nagy szerelem volt. Két hónap alatt készen lett, és az az idő olyan volt, mintha én is Rózsakőn élnék a szereplőkkel, annyira elmerültem a történetben. Hihetetlen élmény volt megírni! Azóta is kicsit úgy tekintek a szereplőkre, mintha nem is kitalált személyek lennének, hanem élő-lélegző emberek. Már-már olyanok, mint a barátaim.

Jelenleg a harmadik regényem utómunkálatai folynak. Lowdeni boszorkányhajsza lesz a címe, és ugyan ez is romantikus krimi, mint az eddigiek, mégis más lesz. Véresebb, feszültebb, a szereplők közötti viszony sem tündérmesébe illő. Mélyebbre kellett merülnöm a gonoszságba, a bűnbe, mint eddig, és úgy érzem, sok mindent tanultam magamról és az emberekről is, mire megírtam ezt a történetet.

Judit a romantikus krimi zsánerében alkot.
Szerinted az olvasót mi az, ami a leginkább rabul ejti, és a romantikus krimi zsánerhez vonzza? És te miért szereted ezeket a történeteket? A történetalkotás közben az izgalmas krimiszál kidolgozása vagy a romantika áll közelebb a szívedhez?

Ha jól megírt egy romantikus krimi, akkor szerintem a két zsáner erősíti egymást. A nyomozás izgalma megfűszerezi a románcot, hisz veszélyben az érzelmek is magasabbra csapnak. A szerelem pedig ad egy plusz réteget a krimihez, mert ezzel jóval személyesebbé válnak a szereplők számára az átélt kalandok. Nekem legalábbis ezért ez a kedvenc zsánerem. Egyébként mindkét részt szívesen írom, de a krimiszál kidolgozását talán egy picit jobban szeretem. Jól megtornáztatja az agyamat, mire kitalálom, hogy minden logikus legyen, minden apróság passzoljon. De a preferenciák is biztosan változnak az idővel. A Lowdeni boszorkányhajszánál például jobban élveztem a két főszereplő közötti dinamikát megírni. Nehéz feladat volt, de nagyon izgalmas, és remélem, hogy jól is sikerült.

Judit mindennapjai nem csak az írás körül forognak, hiszen a munka és a család az ideje nagy részét kiteszi. Többször beszélgettünk már arról, hogy a nap 12/24 órája is lassan kevés mindenhez, és nagyon nehéz kiszakítani az időt az írásra.
A munkát és a családot hogyan tudod összeegyeztetni az írással? Úgy is kérdezhetném, milyen szerepet kap az írás az életedben? A fontossági sorrendet tekintve hova sorolnád egy átlagos hétköznap során?

Az írást továbbra is hobbinak tartom, de rengeteg időt szánok rá. És nem csak az írásra, hanem arra is, hogy a történeteim eljussanak az olvasókhoz. Az olvasókkal, a marketinggel foglalkozni szerintem legalább olyan fontos, mint magával az írással, ezt manapság már nem lehet megspórolni. Nyilván mindez a családom és a napi feladataim után jön. Írni akkor szoktam, amikor a lányom alszik vagy bölcsödében van, máskor nem is hagyná, hogy hosszabb időre leüljek a laptop elé. Állandóan zsonglőrködni kell az idővel és a teendőkkel. Nekem ez hol jobban megy, hol kevésbé, és folyton bennem van, hogy a családomtól veszem el azt az időt. Írás nélkül viszont nem is bírnám ki, szóval muszáj valahogy beszorítani a mindennapokba.

Köszönöm a beszélgetést, Judit.

Az Írók egymás között regényei itt érhetők el:

Aki kérdez: Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok	Aki válaszol: Megyeri Judit: Rózsakői rejtélyek, A múlt bűnei