Házaspáros olvasmányélmény

Rendhagyó megközelítés: Az író és a férje

A házaspáros olvasmányélmény interjúsorozatot rendhagyó módon azzal kezdeném, hogy elmesélem, nálunk hogyan alakult az Elhúztam, Anyátok című regényem közös „olvasása”. Az írás közben ugyanis megkértem a férjem, hogy legyen szíves, reagáljon a szövegre. Megtette. Nem is akárhogy. Szerencsére – bár ebben a szakaszban a lehetőség adott volt, hogy módosuljon a történet – nem tudták befolyásolni az alábbi gondolatok a történetet. Tehát olyan interjút olvashattok, ami (nem) biztos, hogy minden író álma, de simán beillik egy átlag férj-feleség olvasmányélményről való beszélgetés sorába. (Az én válaszaim azért rövidek, mert az író nem magyarázza a regényét, azt már megtette, amikor elmesélte a történetét.)

1. Kezdjük az elején. Tetszett-e az Elhúztam, Anyátok című regény története?
(Én: Igen)
Férj: Jó ez a regény, csak nem az én műfajom.

2. A regény szereplői között volt olyan, aki szimpatikus volt számodra? Egyetértettél a cselekedeteivel?
(Én: Igen)
Férj: Nem, egyik sem, Clarissa az egy p.csa, Rose egy buta p.csa, Carl egy bunkó, Peter egy puha p.cs, Sisy meg egy ribi. Egyikkel sem értettem egyet, akkor nyilván szimpatikusak lettek volna.

3. Volt olyan szereplő, akit nem szerettél? Legszívesebben észhez térítetted volna azzal a felkiáltással: „Ugyan már, hol élsz te?”
(Én: Igen)
Férj: Igen, mindegyik.

4. Mit gondolsz, egy házasságba belefér, hogy a két fél külön-külön, akár együtt tematikus bulikba járjon? Vegyük azt, hogy a házaspár Berlinben él, ahol a történet játszódik, és adott számukra a lehetőség.
(Én: Hm.)
Férj: Van olyan házasság, amibe ez is belefér.

5. Szerinted könnyű észrevenni a párodon, ha gondjai vannak? Vagy a hétköznapi sodrás magával viszi a problémákat, és azok vagy elsikkadnak, vagy mindketten magatokban gyűjtitek, míg ki nem robbannak?
(Én: Nem és igen.)
Férj: Embere válogatja, nekem könnyű észrevennem. Nem sikkadnak el.

6. A regény melyik pontja az, amikor azt mondtad, na, ezt már ne…
(Én: Hm.)
Férj: Az egész (röhög). És hiányoltam egy kést, vagy hogy valaki végre haljon már meg (nagyon röhög).

7. Egy anyának szüksége van néha az énidőre? Clarissa megpróbálta kiszakítani magának az énidőt, amelyben Peter kisebb-nagyobb sikerrel támogatta őt. Szerintetek az „énidő” kifejezés jogosan kap helyet egy édesanya szótárában, vagy csak egy hóbort, amit manapság szívesen hajtogatnak a nők?
(Én: Igen és nem.)
Férj: Utálom az énidő kifejezést, erre a megfelelő magyar kifejezés az a magamra fordított idő, amire nyilván mindekinek szüksége van.

8. Az élet közepi válság a tanulmányok szerint a 30-50-es életéveikben járók tipikus válsága, amelyek bizonyos tünetek alapján felismerhetők. Szerinted a regénynek vannak olyan szereplői, akiknél már bekövetkezett ez a válság?
(Én: Igen.)
Férj: Nem tudom, akár az is lehet. Mondjuk a gyerekek kivételével mindenkinél.

9. Mit gondolsz, folytatódik Clarissa és Peter története? Vagy megoldódott a közöttük lévő feszültség?
(Én: Igen és nem.)
Férj: Folytatódik.

+1. A történet két nézőpontból lett megírva, azaz a felség és a férj szemén keresztül bomlik ki a történet. Szerintetek mindkét nemnek érdemes elolvasnia az Elhúztam, Anyátok című regényt?
(Én: Igen.)
Férj: Nem, csak az egyiknek, vagyis csak egy bizonyos kromoszómaállományra van kitalálva (nagyon röhög).

Köszönöm a nagyszerű beszélgetést. 

A regény megvásárolható itt, e-könyvben, ha legszívesebben rögtön nekiállnál az olvasásnak.